Testvérvárosok

Testvérvárosi kapcsolatok

A Budavári Önkormányzat Képviselő-testületének célja, hogy együttműködési hálózatot építsen ki határon túli magyar, illetve más, Budához kapcsolódó történelmi városokkal, városrészekkel. Ezzel erősíteni kívánja az ott élők közötti baráti kapcsolatot, illetve elősegíteni az együttműködést a kultúra, sport, oktatás, idegenforgalom, várostervezés, kerületi hivatali és önkormányzati tevékenység terén. Ezen felül fontosnak tartja az együttműködést az Európai Uniót és más európai, illetve világszervezeteket érintő témák kapcsán.

Regionális szempontból külön jelentőséggel bír a közép-európai fővárosok belső kerületeinek, történelmi magjainak összekapcsolódása. A közös gondolkodás és érdekképviselet bármilyen nemzetközi fórumon történő megjelenéskor nagy erőt képviselhet.  Éppen ezért dr. Nagy Gábor Tamás (Budapest, I. kerület), Petr Hejma (Prága, I. kerület), Ursula Stenzel (Bécs, I.kerület) polgármesterek és Peter Tatár (Pozsony, Óváros) alpolgármester 2007. május 7-én egyezményt kötött, kifejezve szándékát a szorosabb együttműködésre, akaratával is erősítve a közép-európaiság eszméjét, hangsúlyozva annak fontosságát. 2016-ban Varsó I. kerülete, Sródmiescie is csatlakozott az összefogáshoz.

 

A Budavári Önkormányzat jelenleg a következő városokkal tart fenn testvérvárosi kapcsolatot:

1. Bécs 1. kerület, Ausztria

2. Capestrano, Olaszország

3. Carouge, Svájc

4. Lendva, Szlovénia

5. Marlow, Anglia

6. Munkács, Ukrajna

7. Pozsony Óváros, Szlovákia

8. Prága 1. kerület, Csehország

9. Regensburg, Németország

10. Székelyudvarhely, Románia

10. Sródmiescie, Varsó, Lengyelország

12. Zenta, Szerbia

 

 

Bécs I. kerülete (Ausztria)

Bécset gyakran a „zene fővárosa”, illetve „a zene Athénja” jelzőkkel illetik. Jogosan, mert a XVIII. század végétől a XIX. század végéig a zenetörténetben egyedülálló szerepet játszott. Elég csak a hosszabb-rövidebb ideig itt élő és alkotó Gluck, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms, és Johann Strauss nevét említeni. A főváros Európában betöltött gazdasági és politikai szerepén túlmenően Ausztria tudományos és kulturális életének fellegvára, legnagyobb idegenforgalmi központja is.

Bécs I. kerülete, a Burg és Budavár 2004. szeptember 2-án lépett testvérvárosi kapcsolatba. A Buda töröktől való 1686-os visszavívásának emléknapját köszöntő városházi ünnepségen dr. Nagy Gábor Tamás polgármester és Franz Grundwalt Bécs első kerületének elöljárója kézjegyével látta el a két kerület testvérvárosi együttműködését rögzítő okmányt. A közös történelem a két városrészt megannyi ponton kapcsolja össze. Bécs Óvárosa és Budavár együttműködése kulturális, turisztikai, oktatási területeken, valamint az Európai Unióhoz kapcsolódó programokban valósul meg, folyamatos kapcsolattartás és szakmai csereprogramok keretében.

A város két talán legismertebb nevezetessége a Stephansdom és a schönbrunni kastély. Ezek mára Bécs turista jelképeivé váltak. A gótikus stílusú dóm templomának alapkövét 1359-ben IV. Rudolf rakta le. A háromhajós templom nevezetessége Savoyai Jenő herceg síremléke.
Az egykori császárváros legendás gazdagságáról és pompájáról tanúskodó schönbrunni kastély Fischer von Erlach tervei alapján épült 1694 és 1713 között.  1918-ig a német-római, majd az osztrák császárok állandó rezidenciájaként szolgált. A pompás kastély végleges formáját Mária Terézia uralkodása idején nyerte el.

Bécs I. kerületének hivatalos honlapja:
http://www.wien.gv.at/bezirke/innerestadt


 

Capestrano (Olaszország)

 

Aquila és Pescara között, az Abruzzók lábánál bújik meg az alig ezer lelkes Capestrano. 
Első írásos említése a IX. századból származik, amikor területén felépült a San Pietro ad Oratorium kolostor. A középkorban az Acquaviva nápolyi nemesi család birtoka volt, majd az Anjou királyoké lett.

Capestrano város polgármestere 1996-ban levélben kereste meg a Budavári Önkormányzatot, melyben javasolta testvérkapcsolat létesítését a két város között. A javaslat elfogadását követően 2001. október 19. és 23. között dr. Nagy Gábor Tamás és delegációja Rómában és Capestranóban járt, ahol október 23-án együtt emlékeztek meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, illetve Kapisztrán Szent János születésének 545. évfordulójáról. Capestrano polgármestere, Nemo di Fiore úr ekkor nyújtotta át a város kulcsát a Budavári Önkormányzat polgármesterének.

Az olasz város falai között látta meg a napvilágot 1386. június 24-én a híres teológus, nándorfehérvári hős, Kapisztrán Szent János. 1455-ben érkezett Magyarországra hogy a török elleni széles nemzeti összefogás létrehozásán fáradozzon. A sikeresen összegyűjtött csapattal 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, és segítette a nagy hadvezért Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Mindvégig buzdította a harcolókat, akik sikerrel verték vissza a megújuló rohamokat. A sikeren felbuzdulva bátor tettre szánta el magát, keresztjét a magasba emelve vezette lelkes keresztes seregét a meglepett törökre. Ezt látva Hunyadi is kitört, és az egyesült sereg elsöpörte az ostromlókat. Kapisztrán János nem sokkal a diadal után a táborban dúló pestis áldozata lett. Betegágyán, a Szerém vármegyei Újlakon maga V. László király is meglátogatta. 1456. október 23-án halt meg. Kívánságára a pápától küldött kereszttel ékesített ruhában temették el a szerémségi Újlakon.

1956. október 23-án, Kapisztrán Szent János halálának 500. évfordulóján tört ki a forradalom és szabadságharc. Capestrano 1966-tól az olaszországi emigráció egyik zarándokhelye.

A szent Damkó József által készített szobrát 1922-ben a Budai Várban, a helyőrségi templom előtt állították fel.

Capestrano hivatalos honlapja:
http://www.comunedicapestrano.it


 

Carouge (Svájc)

 

Carouge Genf kantonban, 1 kilométerre Genftől, az Arve partján fekszik. A várost 1754-ben III. Savoyai Viktor Amadeus, Szardínia királya alapította.

A Budavári Önkormányzatot 1992-ben kereste meg a svájci város a testvérvárosi együttműködés létrehozása céljából. Az egyezmény aláírására egy évvel később, 1993. május 14-én, ünnepélyes keretek között került sor Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A szerződés megkötése óta eltelt időt aktív kapcsolattartás jellemzi, amely tekintetében kiemelkedik a két város iskolái között kiépített szoros együttműködés.

Carouge hivatalos honlapja:
http://www.carouge.ch


 

Lendva (Szlovénia)

 

Lendva Szlovénia észak-keleti csücskében, a Mura síksága fölé magasodó Lendvahegy (Lendavske Gorice) lábánál található, a szlovén-magyar határtól négy kilométerre. Lakossága többségében szlovén és magyar nemzetiségű. A település a muravidéki magyarság kulturális és szellemi központja.

A Budavári Önkormányzat Képviselő-testülete 2006. február 9-én döntött arról, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesít Lendva városával. A megállapodás aláírására 2006. május 26-án a lendvai vár dísztermében, a szőlő és bor ünnepe idején került sor. A Budavári Önkormányzat képviseletében dr. Nagy Gábor Tamás polgármester vezetésével egy hat fős delegáció vett részt az ünnepségen.

A Lendvára érkező látogató már messziről találkozik a város fölé magasodó vörös cseréptetős, hófehér falú várkastély jellegzetes látványával. A szőlőhegyek keretezte hegyfokon, a város háztetői felett emelkedő erődítmény uralja a tájat. A település a nevét a mellette folyó, a Murába torkolló Lendva-patakról (Ledava) kapta. A város híres jó boráról, finom ételeiről is.

Lendvai magyar kapcsolataink a középkorig nyúlnak vissza. A város fejlődése és annak „aranykora” elsősorban a Bánffy család nevével fonódik össze. Nekik köszönhetően a város az akkori Zala vármegye egyik jelentős centrumává fejlődött. A XVII. század közepén rövid időre a Nádasdyak birtokába került a vár, majd az Esterházyak 1712-ben felújították. Az épületet valószínűleg I. Lipót iránti hálából emelték. A török Magyarországról való kiűzése emlékére 1727-28-ban a Csonka-domb tetejére kápolna épült, amelyben ma is megtekinthető Hadik Mihály hadvezér – Hadik András édesapja – múmiája. 1749 és 1751 között Szent Katalin tiszteletére új templomot emeltek, amely ma is a városközpontban áll.
Az I. világháború után a várost a trianoni békeszerződés értelmében a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták, ami vitathatatlanul súlyos következményekkel járt a város fejlődése szempontjából. Határmenti jellege miatt a következő évtizedekben alig fejlesztették.
A II. világháború után a város és környéke Jugoszláviához tartozott, majd 1990-től az önállósult Szlovénia része.

Lendva hivatalos honlapja:
http://www.lendava.si
http://lendava.net


 

Marlow (Anglia)

 

Marlow történelmi kisváros a Temze mentén. A XI. század óta a környék meghatározó települése, és már 1227 óta híd köti össze az itt igencsak keskeny Temze két partját. A kisváros a Buckingham grófságban, a Temze bal partján, Windsor fölött fekszik. Híres papírgyártásáról és csipkekészítéséről, valamint kedvelt kiránduló helye a londoniaknak. Lakosainak száma húszezer körül van, így mind jellegében, mind nagyságában az első kerülethez mérhető.

A testvérvárosi szerződés megkötésére 2006. november 13-án, Marlow-ban került sor. Az egyezményt a két város polgármestere, dr. Nagy Gábor Tamás és Cllr Richard Scott látta el kézjegyével.

A város büszkesége a Suspension Bridge, amely a mi Lánchidunk eredetije. 1829 és 1832 között épült William Tierney Clark tervei szerint. Nincs rá adat, de valószínű, hogy Széchenyi István és Andrássy Gyula ide is ellátogatott londoni útja során. Annyi bizonyos, hogy a Marlow-i híd adta a mintát a pesti és a budai partot a Várhegynél összekötő híd építéséhez. Ám ez utóbbi méreteiben messze felülmúlja az eredetit, s annál díszesebb is. A Marlow-i hídon és a Lánchídon emléktáblákat helyeztek el a két híd, a két város összetartozását jelképezve.

A helyiek igen büszkék evezős klubjukra, amely évtizedeken keresztül nagyon sikeres volt. Legjelentősebb, évente ismétlődő eseményük az 1855 óta jegyzett Marlow Regatta, amelyen Oxford és Cambridge csapata is részt vesz. A városvezetés a helyi vállalkozókkal összefogva igyekszik a történelmi belváros üzleteit, a hagyományos városképet megőrizni.

Marlow város honlapja:

http://www.marlowtowncouncil.org.uk


 

Munkács (Ukrajna)

 

Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az alföld és a hegyvidék találkozásánál. Első fennmaradt írásos említése 1150-ből származik.

Munkács és Budavár 2014. május 16-án kötött testvérvárosi szerződést, amelyet Lengyel Zoltán és dr. Nagy Gábor Tamás polgármesterek írtak alá.

Munkács már az ókorban is lakott hely volt, kőkori és vaskori leleteket, földsánccal övezett vaskori és kelta települést is találtak a közelben. A vár környékén a VI. században szlávok laktak. A mai vár helyén az első, fából épült őrtornyot honfoglaló őseink emelhették. A tatárjárás során a település elpusztult.
Első kővárát, mely valószínűleg lakótorony volt, IV. Béla építtette. A tatárjárás után IV. Béla hospeseket telepített be, Nagy Lajos románokat, majd ruténok költöztek be. A XIV. században királyi birtok. 1397-ben Zsigmond király Korjatovics Tódor podóliai litván fejedelemnek adományozta a podóliai fejedelmi jogokért cserébe, aki korszerű 4 bástyás lovagvárrá építette át a várat. Korjatovics halála után a tulajdonosok gyakran változtak, a XVI-XVII. században a vár és a város is Erdélyhez tartozott. II. Rákóczi György balsikerű lengyelországi hadjárata után a lengyelek felgyújtották a várost. Ezt követően Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony építette ki mai formájára a várat, hármas tagolódású, alsó-, középső- és felsővárrá. Zrínyi Ilona 2 évig sikeresen védte a Habsburgok ellen. A Rákóczi szabadságharcban Munkács vára tartott ki legtovább, csak a szatmári békekötés után került Habsburg kézre.
Munkács a trianoni békediktátum előtt magyar város volt, kevés német, zsidó és ruszin kisebbséggel. Szlovákok nem lakták, mégis Csehszlovákiához került. 1938-44 között ismét Magyarországhoz, utána 1991-ig a Szovjetunióhoz tartozott. Munkács ma Ukrajna része. A 2001-es népszámlálási adatok szerint Munkácsnak 81 637 lakosa van, ebből 6 975-en vallották magukat magyarnak.


 

 

Pozsony Óváros (Szlovákia)

 

Pozsony a szomszédos Szlovákia kulturális és kereskedelmi központja. 1993. január 1-e óta az önálló Szlovákia közigazgatási fővárosa. A város neve a régi magyar Poson (a vár első ispánja) személynévből ered.

A Budavári Önkormányzatot 1996-ban kereste meg Peter Ciernik, Pozsony Óváros polgármestere testvérvárosi kapcsolat felvétele céljából. A Budavári Önkormányzat Képviselő-testülete 1996. november 21-i ülésén döntött a kapcsolat létesítéséről.
Önkormányzatunk Képviselő-testületének tagjai 2004 szeptemberében látogatást tettek Pozsonyban, s a két polgármester ekkor – szeptember 16-án – írta alá a testvérvárosi szerződést.

Budavár és Pozsony az Árpád-kor óta több szálon kötődik egymáshoz. Ekkor alakították ki például egyik első várispánságukat. A német telepesek a XIII. században érkeztek Pozsonyba. Ez a tény, valamint Bécs közelsége támogatta a Pozsony elnémetesítésére irányuló törekvéseket, annak ellenére, hogy a város 300 éven keresztül a magyar királyok koronázó városa és az országgyűlések színhelye volt. A mohácsi csata után, 1531 és 1784 között Pozsony volt Magyarország fővárosa. Az országgyűlések még ezután is, egészen 1848-ig itt üléseztek. A Monarchia felbomlása után Pozsony Csehszlovákia része lett, majd az ország 1993-as kettéválása óta Szlovákia fővárosa.

Pozsony Óvárosában rengeteg a látnivaló, a monarchia hangulatát idéző épület, kis tér, hangulatos utcasarok. A Vár hatalmas, négy tornyú tömbje magasan, mintegy jelképként emelkedik a város fölé. Az erőd alatti zegzugos, meredek utcák sora – ahol számos hangulatos étterem, söröző lelhető fel – a város legrégibb része.
Pozsony talán legkiválóbb építészeti remeke az egykori Hal téren álló gótikus Szent Márton-székesegyház. A dómot a XIV. század elején tervezték olyan háromhajós bazilikának, amelynek minden hajója egyforma magas. Majd két évszázadon keresztül épült, ezért a gótikus stílussal helyenként reneszánsz elemek is keverednek.

Pozsony Óvárosának hivatalos honlapja:
http://www.staremesto.sk


 

Prága I. kerület (Csehország)

 

Prága Csehország legfontosabb iskola- és egyetemi városa, tudományos életének fellegvára. Az 1888-ban alapított Tudományos Akadémián kívül számos kutatóintézet központja is.
Kulturális élete pezsgő és színes. A régi nagy színházak mellett sok kisebb befogadóképességű, kísérletező, új irányzatokat képviselő színház is működik. A zenés színházakon kívül két nagy hangversenyterem ad otthont Prága zenei életének.

A Budavári Önkormányzat Képviselő-testülete 1999. november 25-én határozatban döntött a testvérvárosi kapcsolat létesítéséről, ezt követően pedig 1999. november 27. és 29. között került sor a megállapodás szövegének véglegesítésére. A szerződést 2000. március 30-án Prágában, ünnepélyes keretek között írták alá a polgármesterek.

A fennálló történelmi és kulturális hasonlóság, a városrészek jellege, történelmi kapcsolatok tették indokolttá a két városrész szövetségét. A történelmi régmúlt mellett a XX. század politikai folyamatai is hasonlóságot mutatnak a két városrész életében. Mindkettő fontos szerepet tölt be a mai napig is saját fővárosán belül, a világörökség részét képezik, területükön nagyszámú műemlék található.

A szerződés megkötése óta eltelt időszak alatt számos jelentős esemény gazdagította a két városrész közös történetét, igen élénk testvérvárosi kapcsolatot tartanak fenn. Építészi és más szakmai csereprogramok kerültek megrendezésre, ami mellett kiemelt hangsúlyt kap a műemlékvédelem, a turizmus és a diáksport területe is. 2002 augusztusában, a Csehországban bekövetkezett árvíz után a Budavári Önkormányzat Képviselő-testülete Prága segítségére sietett, kötelességének érezve, hogy támogatásával hozzájáruljon a város mielőbbi helyreállításához.

Prága I. kerülete a Prágai Várat, a Kisoldalt és az Óvárost foglalja magába, amely a Moldva jobb partján terül el. E műemlékekben gazdag városrész ma a főváros kulturális központja. A főtéren (Óvárosi tér) álló városháza híres toronyórája (Orloj) mindig sok látogatót vonz. Itt áll Husz János szobra is. Az óvárosi főtér egyik legjellegzetesebb épületegyüttese a XIV. századból való Tyn-iskola a Tyn-templommal.

Prága I. kerületének hivatalos honlapja:
http://www.praha1.cz/cps/index.html


 

Regensburg (Németország)

 

Regensburg Bajorország tartományban, Münchentől kb. 125 km-re, Nürnbergtől 105 km-re található, a Bajor-erdő és a Jura-hegység találkozásánál.

2004 augusztusában Regensburgból delegáció érkezett kerületünkbe, hogy a két város közötti kapcsolatfelvételről tárgyaljon. A látogatás során két hivatalos megbeszélésre került sor, amelyeken a regensburgi Önkormányzat vezetői javaslatot tettek a testvérvárosi együttműködésre. A szerződést a két Polgármester – dr. Nagy Gábor Tamás és Hans Schaidinger – 2005. május 25-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai dísztermében írta alá. Ezt követően a Czakó utcai Sport- és Szabadidőközpontban civil találkozó volt, amelyre nagy számban jöttek el az I. kerületi és regensburgi polgárok.

A testvérvárosi együttműködés történelmi kapcsolatokon alapul. Az elmúlt 1000 évben a bajorok és a magyarok közötti kapcsolat szoros volt. I. István magyar király 996-ban Gizella bajor hercegkisasszonyt vette feleségül. A kései középkorban a Regensburgban és Budán vert érmék Európa megbecsült fizetőeszközei voltak. Buda török alóli felszabadításában bajor csapatok is részt vettek. A bajor-magyar kapcsolatok intenzitását jelzi, hogy ez az ezredik testvérvárosi  kapcsolat.

Mindkét város számos építménye, illetve körzete a Világörökség része. Ez elsősorban a műemlékvédelem területén jelöl ki közös feladatokat, másrészt a lakó- és a turisztikai funkciók összehangolását illetően teremt tág teret a tapasztalatcserére.

A két város civil társadalma között már korábban megindult a kapcsolatépítés, nem csak művészeink dolgoznak együtt időről időre, hanem különböző szervezetek is ápolnak partnerkapcsolatokat. A két város polgárainak, idősebb lakóinak, diákjainak, művészeinek és szakembereinek már megindult együttműködése garancia arra, hogy a szerződés céljai sorra megvalósuljanak.

Regensburg honlapja:
http://www.regensburg.de


Székelyudvarhely (Románia)

 

A térség – a Hargita-fennsík és a Sóvidéki-dombság, a Küküllõ-közi-dombság keleti és a Homoródi-dombság jelentős részének – részben ipari, jobbára kereskedelmi és közművelődési, de mindenképpen képzési, oktatási központja. Közelebbi nagyvárosok: Marosvásárhely (100 km), Brassó (100 km), Segesvár (52 km).

A Budavári Önkormányzat Képviselő-testülete 1996. január 25-i ülésén döntött arról, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesít Székelyudvarhely várossal. Ennek előzménye egy szándéknyilatkozat volt, amelyet a két polgármester 1995. június 12-én írt alá.
A testvérvárosi szerződés aláírására ünnepélyes keretek között került sor Székelyudvarhelyen, a városháza dísztermében.

A két város szoros kapcsolatot ápol, nem múlik el év találkozás nélkül, történjen az biciklitúra, Könyvünnep, táborozás vagy egyéb kulturális esemény formájában.

Benkő József (1740-1814) református lelkész, történetíró, botanikus, nyelvész a “Transsilvania specialis – Erdély földje és népe” című munkájában következőképpen ír a városról:
„Udvarhely város a Nagy-Küküllő keleti partján, részint (…) sík, részint dombos, egészséges helyen fekszik. Ő az egész szék feje és a legrégebbi. (…) Három temploma van; itt rendháza van a szigorú Ferenc-rendi atyáknak, gimnáziuma a római katolikusoknak és a helvét vallásúaknak, székháza a széknek és az Állandó Táblának; van itt árupiac és elég hosszú utcák, amelyeknek a végéhez csatlakoznak a nem is kiterjedt, nem is termékeny mezők, amelyeket keletről és nyugatról hegyek és erdők határolnak. „-

Székelyudvarhely hivatalos honlapja:
http://www.szekelyudvarhely.org


 

Śródmieście, Varsó I. kerülete (Lengyelország)

Ünnepélyes keretek között, 2012. augusztus 12-én Varsóban írta alá dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár és Wojciech Bartelski, Sródmiescie polgármestere a két kerület testvérvárosi megállapodását. A szerződés emlékeztet arra, hogy a két nép történelme ezer éve, ezer szállal kötődik egymáshoz. Közös történelmi alakjainkra, királyainkra és hőseinkre – Nagy Lajosra, Báthori Istvánra, a szabadságharc Bem tábornokára – együtt lehetünk büszkék, s együtt emlékezhetünk a szovjet elnyomás ellen vívott harcunkra is. Varsó Sródmiescie kerülete és Budapest I. kerülete a meglévő jó viszonyt erősíti tovább a testvérvárosi kapcsolat létesítésével, a lengyel-magyar barátságot friss tartalommal töltve meg. Az együttműködés kiterjed többek között a turizmus fejlesztésére, a műemlék vedelem terén szerzett tapasztalatok cseréjére, a hagyományaink és kulturális értékeink ápolására és bővítésére, valamint a civil szervezetek kapcsolatfelvételének segítésére.

Mint ismeretes, a Budavári Önkormányzat törekvése, hogy együttműködést alakítson ki a közép-európai fővárosok történelmi városmagjaival. A korábbi testvérvárosi szerződések révén ilyen együttműködés alakult ki Bécs, Prága, Pozsony és Budapest között. Ehhez csatlakozott most Varsó történelmi belvárosa. A szerződés aláírása után került sor Liszt Ferenc mellszobrának avatására. Gerő Katalin szobrászművész alkotását dr. Nagy Gábor Tamás polgármester adta át a varsóiaknak a testvérvárosi kapcsolat létesítésének emlékére. A Lazienki Királyi Parkban tartott ünnepi ceremónián részt vett Sródmiescie vezetése, a lengyel kulturális közélet számos szereplője és a Budavári Önkormányzat delegációja. A varsói belvárosban található zárt közpark egyik leghíresebb látványossága a Chopin emlékmű, amely a lengyel zeneművészet egyik szent helye. Liszt Ferenc szobrának avatása ezért is egyedülálló gesztus a lengyel kulturális partnerek részéről: az 1946-ban felállított Chopin szobor háborítatlan magányát oldja fel az emlékmű közelében felavatott másik zeneszerzőgéniusz, a magyar Liszt Ferenc szobra.

Śródmieście (Belváros) Varsó hatalmas potenciállal és számos „ütőkártyával” rendelkező központi kerülete. Bátran mondható, hogy Śródmieście története egész Varsó története, hiszen a város kiterjedése évszázadokig e kerület mai területére korlátozódott. Varsó történetének kezdete a XIII. századhoz, a mazóviai hercegek várához kötődik, amely Jazdówban, a mai Lazienki Park közelében állt. Stratégiai okokból a XIII. század vége felé emelték az új erődítményt a mai Királyi Palota (Zamek Królewski) közelében. A XV. századtól a mazóviai hercegek, majd a XVI. és a XVII. században Lengyelország királyainak uralkodása alatt a város élénk fejlődésnek indult. Varsó, azaz a mai Śródmieście aranykorának a svéd lerohanás vetett véget 1655-ben. Csupán a XIX. században, az orosz uralom alatt létesültek és kaptak jelentőséget új terek és utcák, amelyek lassan szolgáltató-kereskedelmi központtá váltak. Majd amikor 1918-ban Lengyelország visszaszerezte függetlenségét, Śródmieście vált a legtöbb állami hivatal és hatóság székhelyévé. A háború és a náci megszállás alatt Śródmieście a földdel vált egyenlővé. A kerület jellege és architektúrája megváltozott. Igaz ugyan, hogy korhűen helyreállították az Óvárost (az ötvenes években) és a Királyi Palotát (a 80-as években), de az egykori bérházak helyére hatalmas lakótelepek épültek. Az 1989-es rendszerváltás után Śródmieście arculatában is változás történt, ennek kifejeződése a mai korszerű városközpont.

Śródmieście ma…
Napjainkban Śródmieście kerülete 1557 hektár területen helyezkedik el, és Varsó leginkább reprezentatív részét foglalja magába. Felöleli a szorosan vett városközpontot, ezen belül az Óvárost. Śródmieście határain belül található például a gyönyörű varsói Lazienki park, (Łazienki Królewskie) és a festői Nowy Świat utca. Legismertebb épületei: a Kultúra és Tudomány Palotája, a Királyi Palota, valamint a Nagyszínház. Śródmieście ugyanakkor a korszerű irodaépületeket, szállodákat, kereskedelmi központokat, múzeumokat, a leghíresebb varsói színházakat és a főváros legjobb iskoláit is jelenti. Itt található a Szejm, a Szenátus, a Lengyel Köztársaság elnökének és miniszterelnökének székhelye, ezen felül központi hivatalok, bíróságok, követségek, a legfontosabb politikai, gazdasági és pénzügyi intézmények, valamint jelentős nemzetközi és állampolgári szervezetek központja is. Ez a körzet jelenleg nem csak Varsó aktivitásának fő színterét adja, de 120 ezer embernek otthont adó lakótelepeknek is helyet biztosít.

Weboldal: http://www.srodmiescie.warszawa.pl/cms/prt/view/home.html


 

 

Zenta (Szerbia)

 

Zentát első ízben 1216-ban említi egy oklevél Zyntharew (Zintarév) néven, de ekkor már népesebb helynek számított, temploma (klastroma) volt. Településsé való alakulása korábbra tehető. 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak birtoka volt, és a Tisza bal partján épült. Az átellenben levő oldalon keletkezett Zenta falu, mely a Budai káptalan birtoka volt. A város a szerbiai Vajdaság Észak-bánsági körzetében található.

Zenta város polgármestere, Juhász Attila, dr. Nagy Gábor Tamással történt találkozója alatt jelezte, szeretné a két település között szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. Ezért 2006-ban Zenta városi rangra emelésének 500 éves évfordulójára meghívta a budavári polgárokat. A testületi döntések után, a testvérvárosi szerződés aláírására 2006. szeptember 9-én, Zenta városában került sor.

Budavár és Zenta történelme számos szálon kapcsolódik össze. A XIV. század közepétől Zenta a budai káptalan birtoka. A XV. századtól virágzó mezőváros, és 1506-ban II. Ulászlótól szabad királyi városi rangot kap.
Buda visszafoglalása (1686. szeptember 2.) és a zentai csata (1697. szeptember 11.) között majdnem napra pontosan tizenegy esztendő telt el. A török uralom megszűnése mindkét település új életre kelésének lehetőségét jelentette.

A két város közös történelmének újabb szála a Savoyai-szobor. A szobrot a XIX. század végén Zenta közgyűlése rendelte a zentai csata kétszázadik évfordulójára. Mivel kifizetni nem tudták, Ferenc József vette meg a szobrot, amelynek helyét a Budai Várban jelölte ki.

Zenta városának honlapja:
http://www.zenta-senta.co.rs