† Gyurkovics Tibor
Budavár Díszpolgára (2005)
Művészeti életünk számos kiemelkedő képviselője jelent meg azon a városházi ünnepségen, amelyen dr. Nagy Gábor Tamás polgármester a kerület polgárainak javaslata alapján átnyújtotta a díszpolgári oklevelet és budavári címerrel díszített pecsétgyűrűt Gyurkovics Tibor írónak, költőnek, irodalmi életünk, kerületünk egyik meghatározó egyéniségének.
Ünnepi beszédében a polgármester hangsúlyozta, az írott, a nyomtatott, a kimondott szavak ereje sarkallta tettre, indította az embereket a forradalom irányába 1849/49-ben. Napjainkban, amikor közéletünkben a szavak fokozatosan veszítenek értékükből, hitelük bizonytalanná válik, kiforgatják, kiüresítik nyelvünket, milyen nagy felelőssége van az írástudónak. Az elkötelezett író, költő tükröt tart a társadalom elé, amely sok esetben nem honorálja a feddő sorokat.
A művésztársak közvetlen szavakkal méltatták Gyurkovics Tibor, a kerület közéletében betöltött szerepét. Szakonyi Károly író, pályatársként idézte meg a kitüntetett alakját:
„Tibor már jó ideje a kerület lakója, odalenn a szép Krisztinában, ahol úgy éli be a környéket, mint HemingwayGyurkovics Tibor sajátos humora a közönséget is jó kedvre derítette élte be a maga Kubáját. Jó hírű söröző falán függenek portréi, vendéglősök keresik kedvét, boltosok üdvözlik félresöpörve a kuncsaftjaikat, mert belépett a mester, az utca népe ismeri fejfödőit, széles járását, ifjú költők keresik pártfogását, és a futballválogatott állapotáról faggatják pirosarcú férfiak.”
Az írói szavak után Melocco Miklós szobrászművész szólt a barátról:
„Tudom, hogy nincs jogom ekkora szerénységhez, de én olvasó vagyok! – majd így folytatta: Nagyszerű költő, jó olvasni a verseit és a szép versnél, szép magyar versnél nincsen számomra szebb a világon. Hogy beszédem szép legyen, méltó az alakalomhoz, beszéljen ő maga, sajátmagáról, mert én is ezt gondolom róla:
A hitet másoktól szereztem, mint égigérő ablakot, akik látták magukat benn, azoknak csillag vagyok, Én viszont nektek köszönhettem az egész égboltozatot.” – idézte a szobrász Gyurkovics Tibor Hála című versét.
Bakó Annamária, mint korábbi díszpolgár szólt az új díszpolgárhoz, felidézve a Litea szalon felejthetetlen, Gyurkovics Tiborhoz kötődő estjeit, majd egy gyönyörű pennával ajándékozta meg az írót.
Az ünnepség végén, hosszú sor kanyargott a díszpolgári karosszékhez, hogy tisztelői kezet szoríthassanak, néhány szót válthassanak kerületünk jeles polgárával.