Tatyjana Voronkina hat évtizedes műfordítói munkássága, ha csak számszerűségében nézzük ezt a gazdag életművet, már önmagában véve is tiszteletet parancsoló: több mint háromszáz kötet jelent meg a fordításában, és akkor még kísérletet sem tettünk a megszámlálhatatlanul sok „kisebb” publikációjának (folyóiratokban, gyűjteményes kiadványokban közölt novella- vagy esszéfordításainak) számba vételére.Pedig, elmondása szerint, véletlenül lett előbb filológus, aztán fordító, majd kifejezetten a magyar irodalom fordítója. Ahogyan az egyik, vele készült interjúban vall, kamaszkorában színésznő szeretett volna lenni, helyette azonban filológiát tanult a moszkvai egyetemen, ahol – egyéb idegen nyelvek mellett – a szlovákot tanulta fő szakként. És csak mint a nyelv, a nyelvek bűvöletében élő, lelkes egyetemista, kezdett el hobbiból (?), tudásvágyból (?) magyarul tanulni. Egy betegség miatt azonban viszonylag hamar felhagyott a magyar tanulással, de úgy tetszik, a nyelv elől már mégsem menekülhetett. Végzés után könyvkiadónál szeretett volna elhelyezkedni, de a szlovák nyelv- és irodalomismerettel nem vették fel sehová. Végül az egyik kiadó, értesülve róla, hogy valamennyire tud egy „egzotikus” nyelvet, a magyart, a munkatársai közé fogadta. Ennek, valamint az 1959-ben megkötött magyar-orosz kulturális egyezménynek köszönhetően – amelynek keretében Magyarországra érkezhetett, és magas szinten elsajátíthatta a nyelvünket, megismerkedhetett az irodalmunkkal – vált a magyar irodalom műfordítójává. Az évtizedek során olyan magyarból fordító orosz kollégákkal dolgozhatott együtt, mint a nála kicsivel idősebb nemzedékhez tartozó, ma már sajnos nem élő Jelena Malihina és Oleg Rosszijanov, vagy a nála kicsivel fiatalabb évjárathoz tartozó Jurij Guszev és Anatolij Guszev, akikkel a XIX. és XX. századi klasszikus magyar irodalom (és Anatolij Guszev esetében film) jelentős hányadát lefordították. Tatyjana Voronkina azonban sokat dolgozott együtt nálánál sokkal fiatalabb fordítótársaival is (Okszana Jakimenkóval, Viktorija Popinejjel), akik példaképként, egyfajta fordítói etalonként tekintettek rá.Ha Tatyjana Voronkina fordítói pályáját nézzük, több szempontból is rászolgált erre az etalon szerepre. Először is meg kell jegyeznünk azt a hétköznapi ésszel már-már felfoghatatlan munkabírást, amellyel egész élete során rendelkezett, és amely még ma is, amikor pedig már nyugodtan mondhatná, hogy élete során bőven megtette a magáét, aktív tevékenységre készteti. Fordításainak skálája elképesztően széles, és magába foglalja a XIX. századi klasszikus magyar irodalmat (pl. Jókai Mórtól a Fekete gyémántokat és Az aranyembert), a XX. század elejének irodalmát (Babits Mihályt, Karinthy Frigyest), a XX. század közepének irodalmát (többek között Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Füst Milánt, Lengyel Józsefet, Pilinszky Jánost, Szabó Magdát), a XX. század végének irodalmát (Jókai Annát, Vámos Miklóst, Békés Pált), vagy éppen a kortárs irodalmat (például Grecsó Krisztiánt). Fordításainak tág a spektruma abból a szempontból is, ha a műfaji vagy a stílusbeli változatosságot vesszük alapul: az egészen veretes nyelvezetű, már-már költészetbe hajló, valóban a vájt fülű olvasóknak való szépprózától (Füst Milán: A feleségem története, Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül) az ízes magyar nyelvet megszólaltató népi irodalmon (Illyés Gyula: Kháron ladikján, Németh László: Égető Eszter) át a Rejtő Jenő nyelvi játékokkal teli, humoros kalandregényein (Piszkos Fred, a kapitány, A szőke ciklon) keresztül Nemere István sci-fijeiig terjed a skála. Mindehhez nyilvánvalóan szükség van a magyar irodalom és kultúra alapos ismeretére, a magyar lélek érzékelésére, a magyar nyelv olyan biztos bírására, amely lehetővé teszi a legfinomabb stilisztikai árnyalatok megkülönböztetését is. És szükség van természetesen az orosz nyelv bravúros használatának képességére is: Tatyjana Voronkina orosz fordításait olvasva mindig lenyűgöz az a természetesség, magától értetődőség, gördülékenység, amelyen a szövegei megszólalnak, úgy, hogy közben pontosan és hűen visszaadják a magyar eredetit.
E gazdag fordítói életműből két olyan irányt, amely Tatyjana Voronkina munkásságának mintegy a védjegye lett, külön is ki kell emeljek. Az egyik: Örkény István életművének fordítása. Tatyjana Voronkina oroszra fordította Örkénynek talán az összes írását, mégpedig úgy, hogy Örkény írásművészete valóban ismertté és népszerűvé vált Oroszországban. Az Egyperces novelláknak, a Tótéknak, a Lágerek népének több kiadása is készült, a Tóték drámaváltozatát és a Macskajátékot oroszországi színházak is műsorukra tűzték. A fordítónőnek még olyanra is kiterjedt a figyelme, hogy Örkény fiatalkori drámáját, a Voronyezs címűt egy voronyezsi kiadónál jelentesse meg, és Voronyezsben is tartson róla könyvbemutatót.
A másik fontos irány fordítói munkásságában a magyar gyermekirodalom. Jelen volt a gyermekirodalom fordítása szinte a pályája elejétől fogva, amikor például Fekete István munkáit (mint pl. a Kelét) fordította magyarra. Aztán jöttek az újabb nagy gyermekirodalom-szerelmek: Kányádi Sándor és Janikovszky Éva művei, az utóbbi években pedig Berg Judit és Majoros Judit könyvei. Ez utóbbinak a 3X1 család című könyve fordításáért 2016-ban az IBBY díjában részesült.
Tatyjana Voronkina nemcsak a magyar irodalom jeles orosz műfordítója, hanem a magyar irodalom és kultúra lelkes oroszországi terjesztője, népszerűsítője, nagykövete is. Nemcsak arról van szó, persze, hogy akár a legkedvezőtlenebb időszakokban is (mint például a rendszerváltást követő néhány évben) képes volt oroszországi kiadókat és folyóiratokat meggyőzni arról, hogy márpedig érdemes magyar irodalmi műveket megjelentetniük. Hanem arról is, hogy volt szerencsém többször is együtt lenni vele magyar irodalmat bemutató felolvasó esten, könyvbemutatón, író-olvasó találkozón, ahol egyszerűen lehetetlen volt nem odafigyelni arra, amit a magyar irodalomról és kultúráról mesélt: értőn, élvezetesen, sokszínűen, minden színészi képességét latba vetve. Meggyőzően. Hitelesen.
Kedves Tánya! Köszönjük mindazt, amit a magyar irodalom ügyének szolgálatában tettél, reméljük, erőd és egészséged engedi még sokáig, hogy továbbra is szolgáld ezt az ügyet, és munkáddal, példát adva, segítsd az ifjú fordítónemzedéket. A Tót Árpád díjhoz, amely jobb helyre, mint a Te kezedbe, nem is kerülhetett volna, tiszta szívből gratulálok!
Goretity József
irodalomtörténész, műfordító