Krisztinaváros
A Pasaréttől a Tabánig és a Budai-hegyek keleti nyúlványaitól a Várig húzódó városrész tudatos városbővítés és betelepítés útján jött létre. Öt kisebb területre osztható: Belső-Krisztinaváros, Nyugati-várlejtő, Naphegy, Vérmező, és a napjainkban már nem az I. kerülethez tartozó Városmajor. A XVIII. században Belső-Krisztinavárosnak nevezték a mai krisztinavárosi római katolikus templom körüli területet. A Nyugati-várlejtőn, a vár Logodi- vagy Zsidó-kapujának közelében a középkorban Logod falu húzódott. A török uralom alatt a falu nyomtalanul elpusztult, emléke az utca elnevezésében él tovább.
A 154 m magas Naphegy neve a középkorban Nyárshegy volt, az elnevezés az itteni kivégzőhelyre utal. A hegy lankáin még a XIX. század közepén is szőlőművelés folyt. A Vérmező a XVIII. században a Vár védelmi övezetéhez tartozó, szigorú építési tilalom alatt álló és a Vár katonai kormányzója által kezelt terület volt. A Vár katonai szerepének csökkenésével a mai Vérmezőt határoló részeken megkezdődött a parcellázás és a beépülés. 1795. március 20-án itt végezték ki Martinovics Ignácot és az általa szervezett felkelés vezetőit. A városrész neve máig emlékeztet erre. A területet a XIX. században katonai gyakorlótérnek használták. A II. világháború után a Vár épületeinek törmelékével feltöltötték, és parkosították, mára a budaiak kedvenc parkjává vált. A Krisztinaváros létrejöttét a Várparancsnokság akadályozta a terület katonai szerepe miatt.
A városrész jelentősebb nevezetességei:
Krisztinavárosi templom:
Az épület copf stílusban épült az 1700-as évek végén, homlokzatát 100 évvel később eklektikus stílusúvá alakították át. A templom arról is nevezetes, hogy itt tartotta esküvőjét gróf Széchenyi István, majd később Semmelweis Ignác is.
Alagút:
A 350 méter hosszú alagút Krisztinavárost köti össze a Lánchíd budai hídfőjével, a Várhegy alatt. Clark Ádám irányításával épült 1853 és 1857 között. A Duna felőli bejárata klasszicista stílusú.
Vérmező:
Itt végezték ki 1795. május 20-án a Martinovics-féle összeesküvés vezetőit. Emléküket a „Magyar jakobinusok emlékköve” őrzi. A közel két és fél méter hosszú, koporsó formájú kőtömb Matzon Frigyes munkája. Az emlékkövet a 160. évfordulón, 1955-ben avatták fel.
Az emlékmű felirata a következő:
„Itt fejezték le 1795. május 20-án Martinovics Ignácot, Szentmarjai Ferencet, Hajnóczy Józsefet, Lackovics Jánost és Sigray Jakabot, 1975. június 3-án Őz Pált és Szolartsik Sándort, az első magyar köztársasági mozgalom vezetőit.”
Horváth-kert:
A ma népszerű park 1862-ben alakult közkertté. Az egykori budai színjátszás helyszíneként vált ismertté.
Déli pályaudvar:
Budapest három pályaudvarának legújabbika az 1970-es években épült Kővári György tervei alapján.