Budavári Önkormányzat

1853 januárjában Clark Ádám (aki a Lánchíd tervezője is volt) és Ürményi József, az alagúttársaság elnöke a Lánchídnál tájékoztatták a nagyérdeműt arról, hogy hamarosan megkezdik az alagút fúrását. Február 10-én el is indult a munka, s hogy jól haladjanak, Selmecbányáról hoztak ügyes bányászokat. A budaiak és pestiek örültek a hírnek, ám voltak, akik már ekkor kijelentették, az alagút közelébe sem mennek majd, mert attól félnek, hogy ott mérges gázok és fojtó bűz lesz majd.
Sokan nem értették, mi szükség az alagútra, nekik humoros magyarázatot adott a Budapest Viszhang című lap újságírója: „Tudok egy fiatalembert, aki a Krisztinavárosban egy gyönyörű nőbe szerelmes. A fiú munkás, a férj hivatalnok, s csak délig ül a várban. A szegény fiú pesti lakos, s 11 óráig el van foglalva. Ezerszer próbált már a nő lábaihoz borulni, de míg a Terézvárosból a Krisztinavárosba ért, az óra mindig eltölt, s már hatszor ütődött össze a kapun ugyanakkor belépő férjjel. (…) Na már most minő boldog lesz e szegény fiú és epedő nő, ha az alagút által 10 egész percet, sőt, többet nyervén, naponta egynéhány percig egymás keblére borulhatnak.”

Volt már olyan kapcsolatod, amit titokban kellett tartanod?