Budavári Önkormányzat

Kerületünkben is egyre több a kutyás helyi lakos, ami azt jelenti, hogy igényeik kielégítése is mind hangsúlyosabb lesz, aminek szerves része a kutya lemozgatása és sétáltatása. Ahhoz, hogy elkerüljük az esetleges konfliktusokat mind a kutyásokkal, mind a “kutyátlanokkal”, fontos, hogy betartsunk pár írott és íratlan szabályt. 

Jogszabályi kötelezettségek: 

A jogszabály szerint közterületen kötelező a póráz. Csak az erre kijelölt helyen engedjük el a kutyánkat póráz nélkül!

 Mindig takarítsuk össze a kutyánk után az ürülékét! 

Figyeljünk oda, hogy kutyánk a dolgát olyan helyen végezze, ahol az nem hagy nyomot! 

A kerületi közterület felügyelet gyakorlata szerint kutyánk oltási könyvét nem, de annak fotóját minden esetben (például telefonon befotózva) a gazdának (sétáltatónak) magunknál kell hordanunk, hiszen ez szolgálja a kutya azonosíthatóságát és ellenőrzését. 

Közösségi együttműködésen alapuló szabályok. Mit tegyünk a békés egymás mellett élés érdekében?

Ismerjük a saját kutyánkat és tudjunk vele bánni! 

Ne engedjük, hogy a kutya rongálja a környezetet!
Figyeljünk oda, hogy kutyánk ne ásson gödröt, mert az balesetveszélyes mások számára.
Ne engedjük, hogy kutyánk mások vagyontárgyát, házát, kertjét, virágait, valamint a járdát  összepiszkítsa.
Mások kertjébe, virágágyások közé ne engedjük be kutyánkat! 

Tüzelő vagy fertőző beteg kutyánkat ne vigyük kutyás közösségbe! Konfliktus adódhat belőle, hiszen a tüzelő szukakutya szaga erős ösztönöket indít be más kutyákban, a beteg kutya pedig másokat is megfertőzhet.

Tartsuk mindig a szemünket a kutyánkon! Így elkerülhetjük, hogy baj történjen vele vagy mással.

Ne engedjük oda a kutyánkat idegenekhez! Nem mindenki szereti a kutyákat, vagy esetleg fél tőlük. Különösen vonatkozik ez a gyerekekre/idősekre. Nem minden kutya reagál jól a gyerekekre/idősekre, és nem minden gyerek/idős reagál jól a kutyákra. 

Más kutyáját ne etessük és ne neveljük! Nem tudhatjuk, hogy milyen alapelvekkel neveli valaki a kutyáját, ahogy azt sem, hogy van-e bármilyen ételallergiája.

Kéretlenül ne engedjük oda a kutyánkat más kutyákhoz! Mindig kérdezzük meg, hogy ismerkedhetnek-e a kutyák vagy sem!  A „Nem bánt”, „az enyém mindig barátságos” nem jelenti azt, hogy a másik kutya és gazda számára is rendben van az ismerkedés. Ha látjuk, hogy egy másik gazda és kutyája játszik/tanul/dolgozik, akkor ne zavarjuk meg őket! Ilyenkor sétáljunk másfelé a kutyájával, vagy igyekezzünk őket elkerülve játszani kutyánkkal. 

Játékával játszó, ivó/evő vagy dolgát végző kutyához ne engedjük oda a kutyánkat! Nem tudhatjuk, hogy milyen birtokló viselkedésű az adott eb, hogyan reagál.

Az állatorvos és a kutyatréner egy szakma. Nem biztos, hogy ami nekünk bevált, az a másiknál is be fog válni. Ha a másik kutyás komoly, konkrét helyzettel, betegséggel kapcsolatban kér tanácsot, bátran javasoljunk inkább orvost vagy trénert magunk helyett! 

Ne féljünk tanulni, megismerni mások meglátásait! Ha a másik gazda behívja kutyáját a közös játékból, akkor merjük megkérdezni, hogy mi volt az az ok, probléma, amely miatt az odahívást szükségesnek tartotta.

Ne engedjük a kutyánkat olyan távol, ahonnan már nem tudjuk visszahívni! Ebbe a távolságba azt is kalkuláljuk bele, hogy bármi felbukkanhat, ami mágnesként vonzza őt, akár macska, mókus, labda, ember, stb. Fontos, hogy a hívószavunk mindennél erősebb legyen!

Figyeljük mások kutyájának a reakcióját is, ne csak a saját kutyánkat! Addig játék a játék, amíg mindenki élvezi.

Kutyabarát helyre akkor térjünk be, ha a kutyánkat tudjuk kezelni! Ha ilyen helyre térünk be (étterem, kávézó), akkor legyen mindig mellettünk pórázon a kutyánk az asztal alatt vagy szék mellett, ne hagyjuk elkószálni, ne engedjük ugatni, ne zavarjuk a többi vendéget, valamint az ott dolgozókat, és ne engedjük be munkaterületre (pult mögé, konyhába)!

Vészhelyzetben igyekezzünk segítséget nyújtani! Amennyiben két kutya verekedett össze, vagy emberre, különösen ha gyermekre támadt egy kutya (akkor is, ha az nem az mi kutyánk), azonnal avatkozzunk közbe, ha módunkban áll. 

Segítsünk más gazdiknak, ha bajba került a kutyájuk, vagy esetleg ők maguk kerültek bajba. 

Kutyafuttatóban, más kutyákkal játszva ezekre figyeljünk: 

Ügyeljünk arra, hogy ha az egyik gazda kihívja a kutyáját a játékból, akkor segítsük azzal, hogy mi is kihívjuk a sajátunkat!

Zárt kutyafuttatóba engedély nélkül ne lépjünk be a kutyánkkal! Mindig kérdezzük meg, hogy bemehetünk-e a kutyánkkal.

Ha beengedjük a másik kutyást a futtatóba, akkor a kutyánkat hívjuk el az ajtótól, hogy zavartalanul be tudjanak jönni.

Zárt kutyafuttatóba csak szájkosárral vigyük be a kutyánkat, ha hajlamos az agresszióra, illetve, ha mások is vannak bent. Ha mások is érkeznek, távozzunk a kutyánkkal. 

Figyeljük mások kutyájának a reakcióját is, ne csak a saját kutyánkét! Addig játék a játék, amíg mindenki élvezi.

Fontos jelzések: 

Piros hám: A segítő kutyák hordanak piros hámot. Ők ilyenkor dolgoznak, segítik a gazdájukat, ezért ne engedje oda a kutyáját, ne simogassa meg a segítő kutyát, ne terelje el a figyelmét a munkájáról.

Sárga jelzés (póráz, hám, szalag): A sárga jelzés arra való, hogy a gazda jelezze más gazdáknak, hogy a kutyájukhoz ne engedjenek oda más kutyát. Az alábbi okokból szokás ezt a jelzést használni: betegség, félelem, agresszió más kutyákkal szemben, rehabilitáció alatt álló kutya. Tartsa tiszteletben, és ne engedje oda a kutyáját, ha teheti, kerülje el őket!

Segítsük mindannyian a jobb együttélést a kutyások között, illetve a kutyások és nem kutyások között!