2026. augusztus 25. 11:16
Augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén Böröcz László, Budavár polgármestere a Mesterségek Ünnepének hagyományos kenyéráldásán mondott ünnepi beszédet a Szentháromság téren. Beszédében Szent István örökségéről, a magyarságot több mint ezer éve megtartó értékekről, az összetartozásról és arról szólt, mit szeretnénk továbbadni a következő nemzedékeknek. Köszönjük mindenkinek, aki személyes jelenlétével is megtisztelte az ünnepet!
A polgármester ünnepi beszédének leirata:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégeink!
Krúdy Gyula azt írta, hogy Szent István napja úgy él a magyarság köztudatában, mint a karácsony, a húsvét vagy a pünkösd.
Augusztus 20-a nem egyszerűen egy történelmi évforduló. Ez a nap a magyarságunkról, rólunk szól. Arról, hogy mi tartott meg bennünket, mi tartotta meg az ezeréves magyar államot, és mit szeretnénk továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek.
Szeretettel köszöntöm Önöket itt, a Budai Várban, a Mesterségek Ünnepének hagyományos kenyéráldásán! Budavár polgármestereként felemelő számomra, hogy itt együtt ünnepelhetjük Magyarország egyik legfontosabb ünnepét. Külön köszöntöm és szívből gratulálok a Népművészeti Egyesületek Szövetségének, amely immár 40. alkalommal rendezi meg a Mesterségek Ünnepét.
Nézzenek körül, mennyire különleges helyen állunk: Szent István-szobra, a Mátyás-templom, a Halászbástya, a Budai Vár maholnap 800 éves falai. És ha a kövek beszélni tudnának, sok mindenről mesélnének. Dicsőségről és pusztulásról. Győzelmekről és vereségekről. Háborúkról és újjáépítésről. De minden történet vége ugyanaz: mi itt vagyunk. Több mint ezer év után is itt vagyunk.
Pedig hányszor alakulhatott volna ez másként is! Ostrom, megszállás és szétszakítottság. Körülöttünk birodalmak emelkedtek fel és tűntek el. Mi mégis itt vagyunk. Ebből látjuk igazán, hogy Szent István mekkorát alkotott, hogy mennyire erős alapokra tette le ezt az országot. Tudta: ahhoz, hogy ez az ország fennmaradjon, keresztény hitre, törvényes rendre, nemzeti közösségre és önállóságra van szükség. Ezt minden magyar nemzedéknek újra kellett tanulnia, és mi sem vagyunk kivételek.
Augusztus 20-a hagyományosan a kenyérszentelés ünnepe. A kenyér egyszerű: liszt, víz, só és kovász. Mégis ott van benne, ami egy embert és egy közösséget megtart. Benne van a föld, amelyből élünk. Benne van az ember munkája. Benne van a türelem. És benne van a szeretet, és az összetartozás és a gondoskodás. A magyar ember nem véletlenül nevezte egykor életnek a gabonát. Amikor megszegjük az új kenyeret, hálát adunk azokért, akikkel megoszthatjuk, és gondolnunk kell azokra is, akiknek kevesebb jutott.
Ezen az ünnepen a kenyér azt üzeni: van folytatás. Van mit továbbadnunk. A hitünket. A kultúránkat. A nyelvünket. A hagyományainkat. A közösségeinket és Magyarországot, amelyet mi is örökül kaptunk, mert ez a mi otthonunk. Az otthonunkat szeretjük, gondozzuk, építjük – és továbbadjuk gyermekeinknek.
Ez az ünnep erősítsen meg bennünket az egymás iránti tiszteletben, az összetartozásban és a jövőbe vetett hitünkben. Kívánom, hogy Budavár és Magyarország olyan otthonunk maradjon, ahol a magyarok mindig békében, biztonságban és több mint ezeréves hitük szerint élhetnek, és ahol sok-sok évtized múlva gyermekeink és unokáink is ugyanilyen természetességgel mondják majd:
Ez a hazánk.
Itt vagyunk otthon.
És itt van a jövőnk.
Isten éltesse Magyarországot!
Isten éltesse a magyar nemzetet!
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!